A személyiségtípusok olyan lelki tulajdonságokat jelentenek, amelyek alapján az embereket csoportosíthatjuk. Több személyiségtípus összefüggő rendszerét tipológiának nevezzük.
Mivel itt olyan bonyolult, nehezen megfogható, nehezen mérhető és szubjektív természete miatt nehezen vizsgálható valóságról van szó, mint az emberi lélek, ezért természetes, hogy egyetlen személyiségtípus csak részlegesen képes leírni egy embert, egyetlen tipológia pedig az egész emberiséget. Vagyis egyetlen tipológia sem léphet föl az ember maradéktalan "megmagyarázásának" igényével. Éppen ezért viszont az emberek leíráshoz többféle tipológiai rendszert is alkalmazhatunk, amelyek teljesen eltérőek lehetnek, és mégsem zárják ki egymást. Az ember teljes valóságát azonban még valamennyi lehetséges tipológia összessége sem képes maradéktalanul leírni.
Miért jó legalább néhány személyiségtípust ismerni, és miért érdemes tipológiával foglalkozni?
Képzeljünk el egy szobát, amelyben nincsenek bútorok, viszont nagyon sok könyv van benne fölhalmozva. Az a feladatunk, hogy valahogyan rendezzük be a szobát. Nyilván a könyvek elhelyezéséhez polcokat kell behoznunk, azonban többféle polc is szóba jöhet: magas könyvespolc, alacsony polc, falra függeszthető polc, könyvszekrény, vagy egyedi tervezésű polcok, stb. Ha aztán megvannak a polcok, a következő feladat lenne a könyvek elhelyezése: lehetnek a könyvek teljesen véletlenszerűen a polcokon, de mivel sok van belőlük, ezért ez nagyon nehézzé tenné, hogy meg lehessen találni őket; valamilyen rendezési szempontra van szükség. Rendezhetjük őket betűrend szerint, témák szerint, méretek szerint, könyvsorozatok szerint és így tovább.
Ebben a hasonlatban a könyvek jelképezik az embereket, ami pedig le van írva ezekben a könyvekben, az az emberek egyéni élettörténete és lelkivilága. Mindegyik könyvből csak egyetlen van a szobában, mint ahogyan az emberek is egyediek és megismételhetetlenek. Azonban mégis lehetséges osztályozni őket, és a különféle polcok jelentik az embereket osztályozó tipológiai rendszereket; a rendezési szempontok pedig a különféle személyiségtípusokat. És mint ahogyan egy jól rendezett könyvtárban pusztán a helye alapján is már sokat megtudhatunk egy könyvről, mielőtt még kinyitottuk volna, úgy egy személyiségtípus ismeretében nagyon sokat tudhatunk egy emberről, anélkül, hogy elmeséltetnénk vele élete egész történetét és minden személyes érzelmét és gondolatát. Ám természetesen egy könyv polcon elfoglalt helyének ismerete egyáltalán nem pótolja a könyv olvasását, mint ahogyan egy ember típusának ismerete sem képes pótolni a személyes emberi kapcsolatot vele.
Miért jó ez? Legfőképp azért, mert ha ismerjük egy ember típusát, akkor nem fogunk tőle olyasmiket elvárni, amire nem képes, vagy csak gyengén lenne képes, viszont tudjuk, hogy mi az, amit bízva várhatunk tőle.
Tegyük fel, hogy abban házban, ahol az előbb említett könyvtárszoba van, van egy konyha és egy ebédlő is, és valaki szeretne ott a barátainak egy jó vacsorát elkészíteni. Arra gondol, hogy a könyvtárban biztos találni lehet egy jó szakácskönyvet, ami alapján az ételeket elkészítheti. Bemegy hát a könyvtárba, és némi keresgélés után talál is egy könyvet, aminek borítóján ez áll: Platón: A lakoma. "Na, ez biztos jó lesz."-gondolja. Érdeklődve nyitja ki, de az első oldalak átolvasása után még mindig semmi hasznosat sem talál benne; majd kinyitja itt is, fellapozza ott is, és mindenhol csak azt látja, hogy furcsa nevű emberek beszélgetése van benne leírva, semmi egyéb. Emberünk csalódottan teszi vissza a könyvet, azt gondolván, hogy az semmire se jó, és még a címe is megtévesztő.
Ez a történet nyilván egy kissé abszurd, de emberi kapcsolatainkban számtalanszor viselkedünk teljesen hasonló módon. Valakitől elvárunk valamilyen viselkedést, teljesítményt, megértést, belátást vagy egyebet, aztán amikor nem azt kapjuk, amit vártunk tőle, vagy nem úgy, ahogyan szerettük volna, akkor megsértődünk, megharagszunk, csalódunk a másikban, elítéljük őt, és így tovább. Pedig az, ahogyan viselkedett, lehet, hogy teljesen normális volt, csak éppen az ő típusa szerint. Mint ahogyan Platón Lakoma című könyve is egy jó könyv, csak éppen nem szakácskönyvként jó, hanem mint filozófiai mű.
A személyiségtípusok ismerete tehát nagyobb megértést tud hozni kapcsolatainkba, ugyanakkor pedig önismeretünket is növeli.
Azonban az, hogy valamilyen személyiségtípusnak megfelelően gondolkozunk, érzünk és cselekszünk, egyáltalán nem mentesít senkit az erkölcsi felelősség alól. Mint ahogyan egy könyvtől is, bármilyen típusú is legyen, elvárhatjuk, hogy legyen olvasható, legyen érthető legalább egy bizonyos kör számára, legyen mondandója valamilyen módon hasznos, tartsa meg a jó ízlést, stb.
A személyiségtípusok helyes ismerete az embereket nem sémák közé szorítja, hanem segít nekünk fölfedezni erősségeinket és gyenge oldalainkat, segít jobban megértenünk egymást és értelmesebb kapcsolatokat kialakítani egymással, segít elfogadni magunkat és segít kibontakoztatni azokat a képességeinket, amelyek típusunk legértékesebb adottságai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése